Igen, ez is eljött.

Betöltöttem a 65. évem, jogosult lettem az öregségi nyugdíjra.
Véget ért a NYES periódus, és elkezdődött a nyugdíjas korszak.

Ehhez persze meglátogattam a munkaügyi központot (már más a neve, de az nem ragadt meg), illetve
online, az ügyfélkapun beadtam a nyugdíjkérelmet.
Mindezt egy napon, augusztus elsején.
Három nap múlva telefonon megkerestek, hogy mennyi volt ez évben a NYES ellátásom, amit a határozatok elküldésével tisztáztunk is.
Ma, 11-én a FŐISPÁNTÓL kaptam egy határozatot, ami megállapított egy megfelelő nyugdíjelőleget, amit a végleges értéket megállapító határozatig havonta folyósítanak. A határozat tartalmazza, hogy 46 év 122 nap szolgálati időm van 2022.03.31-ig (miért csak addig? fene tudja...), és megírták kiszámítás alapjául szolgáló átlagbért is.
Nem tudom, mi akadályozta a végleges érték számítását, de ők tudják.
A pénz ma meg is érkezett a számlámra, ez tényleg gyorsan ment.
Azért a végleges összegre is nagyon kíváncsi vagyok.

Végre van valami fix forrás, ami jelenleg elegendő egy normális életvitelhez. Na meg az ingyenes tömegközlekedés! Húha!

Öt év sikertelenség után azért jó megérkezni. Tudtam, hogy ez a kikötő itt vár, de nagyon messzi volt, és nagyon hosszú, és főleg mentálisan nehéz volt idáig jutni. Osibisával szólva: "...It will be hard we know, and the road will be muddy and rough, but we'll get there, heaven knows how we will get there, we know we will."
Ez a dal (Voyaya) pontosan kifejezi az öt évnyi utat, az érzéseket. (Most is ezt hallgatom, míg e sorokat írom: illetve származékait, mely valójában egy afrikai szolidaritási himnusz lett: https://www.youtube.com/watch?v=BwckMpR9V-Q és https://www.youtube.com/watch?v=6Ux6F-A8bu4. Szóval ezzel 1971-ben az Osibisa nagyot dobott!)

Vége a Nyesmesterségnek, a munkakeresgélésnek (most épp van is rendszeres munkám, heti kétszer, szívesen folytatom is, ameddig szükség lesz rám), Lemondtam az álláskeresős hírleveleket, lassan a portálokból is kijelentkezek.

Indul az új szakasz, tele vagyok tervekkel, tanulni fogok, meg utazni, sok ismeretlen van még itthon!

Ez a blog most bezár. Nyitok újat, ha lesz érdekes közlendőm, de az már a világról fog szólni, nem rólam.

Nyesmester

Azt hittem már nem lesz mit írnom a blog zárásáig (augusztus), de szerencsére lett.

Minap olvastam a Nyugdíjguru (Farkas András) posztjában, hogy a levlistájának olvasói közt egy NYES-t kapó személynek a munkaügyi központban egy 2022-es körlevél alapján újraszámolták a napi ellátását.

Be is másolom a linket:
Nyugdíguru NYES cikke

Ma bementem Gödöllőre (előtte levélben érdeklődtem, de kérték hogy az aláírások miatt menjek személyesen), kis várakozás után sorra kerültem, az ügyintéző egyből elintézett minden.

Mostantól a napi bruttó 1700Ft helyett 2666,66Ft-ot kapok. Ez 56% emelkedés.
Tudom, hogy már közel vagyok a 65-höz, de ez is több mint nettó 121000Ft-ot jelent nekem addig!

Köszönet Andrásnak, és a Gödöllőieknek, két nap alatt zajlott le ez az egész. Kár, hogy nem tudtam róla korábban.

A poszt alatti kommentekben voltak, akiket elhajtottak, így nem árt kicsit erőszakoskodni ha nem megy, ill. András posztját kinyomtatva magunkkal vinni.

Végre egy kicsi jó hír.

Még 144 nap. Haladunk lépésről-lépésre.

Itt van a tél, az utolsó, melyet NYES-el kell átvészelni.

Tartalékok fogynak, de van egy kis alkalmi munkám, remélem nem lesz probléma augusztusig. Nemcsak a pénztárcának, a lelkemnek is jót tesz, hogy számítanak rám időnként. Valójában könnyű fizikai munka, de szeretem csinálni. Van eleje, vége, aztán el is felejthetem. Ez most így éppen jó.

Ősztől már nem adtam be pályázatot, belefáradtam. Jönnek még a hírlevelek, belenézek, de semmi olyan nincs, ami izgalmas lenne számomra. Sok dolog van, amit tanulok, de már inkább magam örömére. Mióta nincs drón a dilisek törvénye miatt, van egy Canon DLSC gépem, sok kép készül vele, tanulom a fényképezést, utómunkákat. Egyelőre csak az interneten, meg autodidakta módon, de nagy örömmel csinálom. Tervezem, hogy ha meglesz a forrás, akkor elvégzek egy igazi tanfolyamot is. Nagyon szeretek madarakat fotózni.

Belefolytam az aHang előválasztásba is, egy kicsit megérezni a politikát - azaz inkább a közéletiséget - belülről. Eléggé kiábrándító, hogy a nagy lendületből mára milyen összefogáson belüli káosz, széthúzás, irányvesztés lett. Most várom, hogy hogy szavazatszámlálónak kiképezzenek, mert szándékom van egy körzetben végigcsinálni. Pláne, hogy rányomják ezt az idióta népszavazást is. 

Úgy élek, mint egy aktív kisnyugdíjas, ezért tekintem ezt előkészítő időszaknak. Mik a különbségek? Tessék:
- nincs komoly folytonos forrás
- nincs utazási kedvezmény
- nem érvényesek a nyugdíjas belépőjegy kedvezmények.
Így visszafogottan élek, a szükséges dolgokra korlátozódnak a kiadásaim, óvatos duhaj vagyok.
Ennek az az előnye, hogyha megkapom a rendes nyugdíjam, akkor sem lesz sokkal többre szükségem, így az elmaradt fenntartásokra, fejlesztésekre előbb-utóbb lesz pénzem. Van azért egy kis többlet utazási vágyam (belföld), vennék a gépemhez még egy objektívet, megcsináltatom a szoba padlóját, de elektromos fűtőfóliával kiegészítve. Lehet, hogy később még majd egy egyszerűbb pedelec is belefér.
Nem nagy dolgok, azt hiszem.

Kíváncsi leszek, hogy a NYES-nyugdíj átmenetet hogyan kell menedzselni. 2019 január 1-ig megvan a NYUFIG határozatom, onnan csak a gödöllői munkaügyi központ papírjaira lesz szükség. Remélem, elmondják mit kell tennem. Az áprilisi bejelentkezésemet személyesen fogom letudni, és megkérdem, mikor, mit kell csinálni.

Még 244 nap van hátra...

Jövő augusztusban beadhatom a nyugdíjazásom kérelmét.

Vágom is a centit rendesen, egy progi mutatja a hátralevő napokat, heteket, hónapokat. Még van sok.
A helyzet egyre kilátástalanabb, ez a covid nagyon agyoncsapta a még esetleg meglevő pici rést is, Hallgatom az online előadásokat, hogy a munkaerőpiac felrobban, lerobban, megindult a konjuktúra, növekszik a munkanélküliek száma.
Most mi igaz? Minden? Semmi? Csak elektronikus válaszokat lehet kapni, mindenki mond mindent amit gondol.
Nagy katyvasz van.

Az tény, hogy jönnek az ismétlődő pályázatok, ami azt jelenti: nem sikerült a megfelelő embert megtalálni a megfelelő helyre. A HR szakma már nem látja a lényeget, pénzt akar, a többi lényegtelen. Megtanítják a munkakeresőt jól szerepelni, felkészítik mindenre, egészen a 3 hónap próbaidőig ki kell tartania. Akkor esik le a lé utolsó részlete. Onnan már csak jó, a HR-nek, ha a munkaadó vagy a munkavállaló feladja, mert kezdhetik elölről.
Panaszkodnak, hogy napi 3000 önéletrajzot kell átnézniük fejenként. Ez egy abszolut röhejes helyzet, kivitelezhetetlen. Ha megcsinálják, akkor is az eredmény siralmas. A jelentkező már nem ember, hanem kiképzett robot. A munkakereső EMBER már réges-rég eltűnt a folyamatból.

Ezt most deriváljuk a 60+ álláskeresőkre... inkább neki se fogok elmagyarázni. Amióta a covid bejött, egyetlen egy automata nem választ kaptam, a többi válaszra sem méltatott, pedig csak testre szabott, anyagokat állítok össze csak olyan helyekre, ahol a tapasztalataim relevánsak, jelentősek.

Okos fejvadászok tanácsa, hogy ne írjam be közvetetten se a koromat, fiatalítsam magam. Így is teszek, de: a jelentkezéshez pl. ki kell tölteni online módon néhány adatot: 1. Név. 2. E-mail. 3. Születési idő. 4. Önéletrajz feltöltés. Innentől cseszheted okos fejvadászkám. Van ahol a bérigényt is kérdezik. Ezek nélkül NEM fogadják be a pályázatot.

Érdekes, hogy a fiam is - a főnökével együtt - épp mostanában interjúztat az egyetemi postdoc szerződésre jelentkezőket szerte a világból online. Igaz, ők a szakmai teljesítményt, ill.az embert nézik, mert NEKIK kell a felvett emberrel 3(6) évig együtt dolgozni. A HR csak az adminisztrációt fogja intézni.
Ja: mindez Svédországban történik. Itt normálisak a folyamatok. Nem az önéletrajz sormintájára meg a színére kíváncsiak, mert mindketten kutatók.

Nem lenne szégyen tanulni a jobbaktól...

Ω

Nagy kedvencem ma is a Fonográf együttes.

Minap hallgattam egyik albumukat, ahol arról (is) meséltek, hogy 1911-ben Edison (T.A.) itt járt Magyarországon, a Budapest Villamossági Rt. igazgatójánál, Fodor Istvánnál. Ott kifejtette, hogy:
"... úgy vélem nagy veszteség, hogy ilyen szép és haladó ország nem biztosítja mindenkinek a társadalmilag hasznos munkát."

Azóta is motoszkál bennem ez a fogalom:

TÁRSADALMILAG HASZNOS MUNKA

Ma ebből csak a MUNKA szó egyértelmű. Meghatározott tevékenység ellentételezéssel szemben. (Ok, a fizikai értelmezést hagyjuk most ki: erő és idő szorzata)

A teljes fogalomnak is próbálgatok definíciót gyártani, de ez már nehezebb. Főképp a mai világban, ahol a társadalom szanaszét van tépve, komoly érdekütközések vannak (persze mindig is voltak, mióta a szerencsétlen ember "feltalálta" a társadalmat).
Vannak egyértelmű - legalábbis zömében annak látszó - esetek, pl.: egészségügy, oktatás, szociális ágazat, stb. Kissé homályosabb zóna a termelés: két célja van: a társadalom szélesebb rétegeinek termékkel, szolgáltatással ellátása, miközben egy nagyon szűk rétegnek hasznot hoz.
A legszürkébb terület az államigazgatás. Szükségessége egyértelmű, irányítása viszont felhasználhatja egyértelműen népellenes, emberellenes célokra.

Amikor pályaorientációról beszélgetünk, mint első lépésről az álláskeresésben, ezt a nulladik lépést hajlamosak vagyunk kihagyni. A maffia könyvelőjének lenni ugyan olyan, mint egy kórházé? A munka végül is ugyanaz! Szóval a TÁRSADALMILAG HASZNOS MUNKA definíciója morális kérdés?!

Tudom, hogy az idő előre haladtával a küszöb lefelé csúszik, mint ma a morál szintje is.

Augusztusban kellemesen elindult a a munkahely kínálati piac, olyannyira,
hogy újra elkezdtem a szuperjelentkezések küldését tényleg jó ajánlatokra.
Persze egyelőre teljesen eredménytelenül.
Nyilván nettó hazugság, hogy növekszik a foglalkoztatottság, épp ma voltam bejelentkezni
a MÜK-ban, a beszélgetésekből (utcán maszkban) kiderült, hogy sehol semmi.

Most pártunk, kormányunk elengedte a fertőzést, hogy a NER gazdaság működhessen, meg a Fradi szurkolók (TEK kulcsemberek) eljárhassanak meccsre. Volt pofájuk BL meccsekre bérletet árulni hatalmas pénzért. Persze, hogy nem lesznek zárt kapus meccsek, hanem felfutó esetszámok. Bár ennek kommunikálásával is csalnak.

Egyelőre meg kell magamat húzni, aztán kivárunk. Egyedül Karácsonyozunk, fiam nem fog tudni hazajönni.

Hajjaj....

Az új, koronavírus utáni helyzet az én nézőpontomból csak kicsit lett rosszabb.

Azok az állások, amikre talán sikerrel pályáznék, most kezdtek megjelenni. Mostanában két helyre is pályáztam, az egyik határozott idejű szerződést adna kb. egy évre: remélem, itt nem a karriercéljaimat fogják firtatni, ha bejutok a következő fordulóba.

Közben elmúltam 63 éves, 3 éves a munkanélküli állapotom is. Egy kedves ismerősöm párja, akinek kisebb munkát csináltam szívességből, mondta, hogy azért nem találok munkát, mert nem vagyok motivált eléggé. Ezt kézből kontráztam, akkor elmondta, hogy nem a személyes ambícióimmal van baj, hanem hogy senki nem hiszi el rólam, hogy tudok is, akarok is dolgozni az én koromban. A nyugdíjashoz sokkal olcsóbban hozzájutnak, és azokról tényleg elhiszik, hogy akarnak dolgozni, mert jelentkeznek, pedig van rendszeres forrásuk. Na, frankó. Így lát engem egy ismerős magánvállalkozó, akinek jól menő kis cége van.

Ez a NYES állapot diplomásoknak egy fekete lyuk. Akkor fog kivetni magából, ha megkapom a nyugdíjat. Addig ki kell valahogyan tartani. Már rég feladtam, hogy csak tiszta, vagy legalábbis szürke munkát vállalok. Mindent, ami jön. Csak arra kell vigyázni, hogy látszólag az alkalmi munka keretein belül maradjak. Akkor nincs hatással az induló nyugdíjamra.

Hozzá kell tennem, hogy a gyorsuló infláció engem jobban súlyt, mert a járadék soha nem emelkedik. Reálrtéke egyre meredekebben repül, mint a balta nyél nélkül.

Na, gyerünk, folytassuk a túlélési gyakorlatot.

Az előző bejegyzésben szereplő esetben - Nell hívása után -  lassan napirendre tértem, igen, jobb jelölt betöltötte az állást.

Ez máig tartott (2020.01.13), amikor újra rábukkantam ugyanarra az álláshirdetésre!!!!

Meg kell mondjam, nagyon felizgatott (felbosszantott) a dolog, hiszen 3 napon belül letoltak az asztalról. Most meg kiderül, hogy akkor is, ha minden hibátlannak, biztatónak látszik, akkor sem kellek. Mi van itt? Nem arról szól a dolog, hogy találtak jobbat, hanem, hogy én biztosan nem kellek.

Elkeseredésemben írtam Nellnek egy igazán kedves levelet, hogy ha tud, segítsen, mit csináltam rosszul? Nem értem, ugyanis nem tudok ennél jobb lenni - ill. nem tudom, mit javítsak még. (De: a születési anyakönyvi kivonatot)

Erre persze nem várok érdemi választ.

De sajnos a helyzet nagyon ráerősít arra, hogy nincs helyem a mai magyar dolgozó világban.

Nem vagyok boldog...

Másnap megjött a NYUFIG új határozata: 2018.12.31-ig 43 év, 41 nap szolgálati idővel rendelkezem, ami a nyugdíjelbírálás alapját képezi. Mire vége a nyeskornak, lesz az több, mint 45. Nem tudom, ilyen esetekre miért nem csinálnak valami kompromisszumos degresszív megoldást, amit ha az álláskereső elfogadhatónak tart, igénybe vehet.

Megjelent a csodaportálon (Gerillául "jolly joker portálnak" hívják az indeed-et - messze nem az!) egy olyan cég olyan hirdetése, ami nagyon megdobogtatta a szívem. Ebbe mindent bele kell rakni, amire csak képes vagyok.

Megcsináltam egy gerilla-módú pont az igényelt kompetenciákat kiemelő nagyon gondos önéletrajzot, amit egy megint csak nagy gonddal összeállított kísérő levéllel útnak indítottam. Hátha...

Egy hét múlva csengett a telefonom, a cég HR-ese keresett! Kérte, hogy töltsék ki két online tesztet, és már meg is beszéltük az interjú időpontját (8 nappal a hívás után)! Boldogan készültem, fokozott erőkkel. Újra letöltöttem a portálokról a szóba jöhető kérdéseket, és mindet írásban magamnak megválaszoltam - természetesen cég- és állás specifikusan - és a fennmaradó időben valóban meg is tanultam, és a tükörnek el is mondtam őket Kétszer.

Eljött a nagy nap: a HR-es kolléganő (nevezzük őt ezután Nell-nek: persze nem ez a neve) lejött értem a portára, felvitt az interjúszobába, ahol a szakmai vezető (legyen most ő Al) már várt. Mindketten nagyon kedvesek, nagyon jó benyomást keltettek. Az interjú pörgött, ahogyan kell, komoly kérdések is mosolyogva fordultak meg. Többször(!) megjegyezték, hogy ilyen felkészült jelölttel még nem találkoztak. Nekem is úgy tűnt, szakmailag, emberileg is nagyon jó összhang jött létre, én egy mosolygós ember vagyok, de most az ő arcuk is végig elégedett mosolyt tükrözött. Az egésznek nagyon pozitív kicsengése volt. Elmondták, hogy többeket meghallgatnak, de még a hét végéig választ kapok, tovább jutok-e a harmadik körbe, az igazgatóhoz.

Néhány nap múlva Nell telefonon hívott, hogy sajnos mégsem vagyok továbbjutó. Már a köszönésből tudtam, hogy nemet fog mondani, szomorú volt a hangja. A nemet azzal indokolta, hogy van egy olyan (szűk) szakmai kérdéskör (az igényelt mintegy 20-ból), amiről beszéltünk, ismerem, de az elmúlt 10 évben nem szereztem benne gyakorlatot. Ez igaz, 10 éve ez a téma M.o-n még ismeretlen volt. Nagyon sajnálta (hát még én!), mert minden más téren rendben volt minden.  Elmondta, ha beleegyezem, szívesen megtartja az anyagaimat, hátha lesz hasonló. Megköszöntem, bizakodó mondatokkal búcsúztam. Nagyon szívesen találkoznék még Nell-el, Allal, ill. a megfelelő szakmai megfelelőjével.

Eddig a tények. Innen jönnek a következtetések, amik szubjektívek:

1. Van ahol működnek a Gerilla módszer egyes elemei, de szigorúan saját személyedre szabva!
2. Ha nagyon akarjuk, a nagyon erős felkészülés elengedhetetlen. Tényleg kaptam visszajelzést, hogy pozitívan kilógtam a tömegből. Ez viszont akár napokba is telhet.
3. Ha nem írok sehova semmilyen életkort sugalló adatok, akkor rákérdeznek. Erre jól kell válaszolni. (De nekem úgy tűnt, számolni is tudnak...)
4. Van olyan kor, ahol már a pályaelhajlást sem akceptálják, nemhogy a módosítást.
5. Az elmondott elutasítási ok tényszerű, de nem hiszem, hogy valóságos.

Ezennel áttérek arra módszerre, hogy csak oda adok be legalább ilyen színvonalú pályázatot, ahová nagyon szeretnék bejutni. A mennyiségi módszerek nem működnek (volt már 200+ pályázatom). Most mindössze kettő fut még, ami ilyen színvonalú. (Kicseréltem a sörétes puskát távcsöves golyósra). Majd meglátjuk mennyire hatékony ez így.

Szépemlékű Somló Tamással szólva:

Huhhh... "az élet nem habostorta"