Eljött az utolsó NYES esztendő. Egy év múlva jogosult leszek az öregségi nyugdíjra.

Négy éve ne találok rendes szerződéses munkát, az utóbbi másfél évet még a pandémia is nehezítette. Sosem gondoltam, hogy 43 év alkalmazotti bejelentett munka után kénytelen leszek a szürke, ill. fekete gazdaságba kirándulni a megélhetés miatt.Annyira dühítő ez a farizeus duma, hogy mindenki tud dolgozni, ha akar. Ez a politikusok egyik hatalmas hazugsága. Rabszolgamunka, meg közmunka persze akad a tömegeknek, de a dolgozók mindig ráfizetnek.
Nekem (a családnak) ez a 4 év 9 millió Ft-ba került, aminek lett volna jobb helye is. Közben folyton az az érzés motoszkált bennem, hogy tudnék dolgozni, ha hagynák oly módon, hogy nem veri agyon az induló nyugdíjamat.
Megpróbáljuk még ezt az évet kibekkelni, aztán szarok az egészbe. Iminek van igaza, ennek az országnak nincs szüksége a magamfajta idősebb, tapasztaltabb, képzettebb munkáskézre. Eddig nagyon ragaszkodtam az itteni  dolgaimhoz, de lehet, hogy ha tudom magam minimálisan finanszírozni, itt hagyom ezt az egész szerencsétlenséget. Tönkretették ezt az országot, bár jobbat érdemelne.
Gondolom, 2030-ra M.o. lakossága nem fogja elérni a 7M főt. De azok 99.9%-a koldus, jogfosztott rabszolga  lesz 0 egészségüggyel, 0 oktatással. Kell ez nekem?
Nagyon elszomorító az egész. Meredeken csúszunk lefelé.