Megjelent a csodaportálon (Gerillául "jolly joker portálnak" hívják az indeed-et - messze nem az!) egy olyan cég olyan hirdetése, ami nagyon megdobogtatta a szívem. Ebbe mindent bele kell rakni, amire csak képes vagyok.

Megcsináltam egy gerilla-módú pont az igényelt kompetenciákat kiemelő nagyon gondos önéletrajzot, amit egy megint csak nagy gonddal összeállított kísérő levéllel útnak indítottam. Hátha...

Egy hét múlva csengett a telefonom, a cég HR-ese keresett! Kérte, hogy töltsék ki két online tesztet, és már meg is beszéltük az interjú időpontját (8 nappal a hívás után)! Boldogan készültem, fokozott erőkkel. Újra letöltöttem a portálokról a szóba jöhető kérdéseket, és mindet írásban magamnak megválaszoltam - természetesen cég- és állás specifikusan - és a fennmaradó időben valóban meg is tanultam, és a tükörnek el is mondtam őket Kétszer.

Eljött a nagy nap: a HR-es kolléganő (nevezzük őt ezután Nell-nek: persze nem ez a neve) lejött értem a portára, felvitt az interjúszobába, ahol a szakmai vezető (legyen most ő Al) már várt. Mindketten nagyon kedvesek, nagyon jó benyomást keltettek. Az interjú pörgött, ahogyan kell, komoly kérdések is mosolyogva fordultak meg. Többször(!) megjegyezték, hogy ilyen felkészült jelölttel még nem találkoztak. Nekem is úgy tűnt, szakmailag, emberileg is nagyon jó összhang jött létre, én egy mosolygós ember vagyok, de most az ő arcuk is végig elégedett mosolyt tükrözött. Az egésznek nagyon pozitív kicsengése volt. Elmondták, hogy többeket meghallgatnak, de még a hét végéig választ kapok, tovább jutok-e a harmadik körbe, az igazgatóhoz.

Néhány nap múlva Nell telefonon hívott, hogy sajnos mégsem vagyok továbbjutó. Már a köszönésből tudtam, hogy nemet fog mondani, szomorú volt a hangja. A nemet azzal indokolta, hogy van egy olyan (szűk) szakmai kérdéskör (az igényelt mintegy 20-ból), amiről beszéltünk, ismerem, de az elmúlt 10 évben nem szereztem benne gyakorlatot. Ez igaz, 10 éve ez a téma M.o-n még ismeretlen volt. Nagyon sajnálta (hát még én!), mert minden más téren rendben volt minden.  Elmondta, ha beleegyezem, szívesen megtartja az anyagaimat, hátha lesz hasonló. Megköszöntem, bizakodó mondatokkal búcsúztam. Nagyon szívesen találkoznék még Nell-el, Allal, ill. a megfelelő szakmai megfelelőjével.

Eddig a tények. Innen jönnek a következtetések, amik szubjektívek:

1. Van ahol működnek a Gerilla módszer egyes elemei, de szigorúan saját személyedre szabva!
2. Ha nagyon akarjuk, a nagyon erős felkészülés elengedhetetlen. Tényleg kaptam visszajelzést, hogy pozitívan kilógtam a tömegből. Ez viszont akár napokba is telhet.
3. Ha nem írok sehova semmilyen életkort sugalló adatok, akkor rákérdeznek. Erre jól kell válaszolni. (De nekem úgy tűnt, számolni is tudnak...)
4. Van olyan kor, ahol már a pályaelhajlást sem akceptálják, nemhogy a módosítást.
5. Az elmondott elutasítási ok tényszerű, de nem hiszem, hogy valóságos.

Ezennel áttérek arra módszerre, hogy csak oda adok be legalább ilyen színvonalú pályázatot, ahová nagyon szeretnék bejutni. A mennyiségi módszerek nem működnek (volt már 200+ pályázatom). Most mindössze kettő fut még, ami ilyen színvonalú. (Kicseréltem a sörétes puskát távcsöves golyósra). Majd meglátjuk mennyire hatékony ez így.

Szépemlékű Somló Tamással szólva:

Huhhh... "az élet nem habostorta"