Az előző bejegyzésben szereplő esetben - Nell hívása után -  lassan napirendre tértem, igen, jobb jelölt betöltötte az állást.

Ez máig tartott (2020.01.13), amikor újra rábukkantam ugyanarra az álláshirdetésre!!!!

Meg kell mondjam, nagyon felizgatott (felbosszantott) a dolog, hiszen 3 napon belül letoltak az asztalról. Most meg kiderül, hogy akkor is, ha minden hibátlannak, biztatónak látszik, akkor sem kellek. Mi van itt? Nem arról szól a dolog, hogy találtak jobbat, hanem, hogy én biztosan nem kellek.

Elkeseredésemben írtam Nellnek egy igazán kedves levelet, hogy ha tud, segítsen, mit csináltam rosszul? Nem értem, ugyanis nem tudok ennél jobb lenni - ill. nem tudom, mit javítsak még. (De: a születési anyakönyvi kivonatot)

Erre persze nem várok érdemi választ.

De sajnos a helyzet nagyon ráerősít arra, hogy nincs helyem a mai magyar dolgozó világban.

Nem vagyok boldog...

Másnap megjött a NYUFIG új határozata: 2018.12.31-ig 43 év, 41 nap szolgálati idővel rendelkezem, ami a nyugdíjelbírálás alapját képezi. Mire vége a nyeskornak, lesz az több, mint 45. Nem tudom, ilyen esetekre miért nem csinálnak valami kompromisszumos degresszív megoldást, amit ha az álláskereső elfogadhatónak tart, igénybe vehet.