Az új, koronavírus utáni helyzet az én nézőpontomból csak kicsit lett rosszabb.

Azok az állások, amikre talán sikerrel pályáznék, most kezdtek megjelenni. Mostanában két helyre is pályáztam, az egyik határozott idejű szerződést adna kb. egy évre: remélem, itt nem a karriercéljaimat fogják firtatni, ha bejutok a következő fordulóba.

Közben elmúltam 63 éves, 3 éves a munkanélküli állapotom is. Egy kedves ismerősöm párja, akinek kisebb munkát csináltam szívességből, mondta, hogy azért nem találok munkát, mert nem vagyok motivált eléggé. Ezt kézből kontráztam, akkor elmondta, hogy nem a személyes ambícióimmal van baj, hanem hogy senki nem hiszi el rólam, hogy tudok is, akarok is dolgozni az én koromban. A nyugdíjashoz sokkal olcsóbban hozzájutnak, és azokról tényleg elhiszik, hogy akarnak dolgozni, mert jelentkeznek, pedig van rendszeres forrásuk. Na, frankó. Így lát engem egy ismerős magánvállalkozó, akinek jól menő kis cége van.

Ez a NYES állapot diplomásoknak egy fekete lyuk. Akkor fog kivetni magából, ha megkapom a nyugdíjat. Addig ki kell valahogyan tartani. Már rég feladtam, hogy csak tiszta, vagy legalábbis szürke munkát vállalok. Mindent, ami jön. Csak arra kell vigyázni, hogy látszólag az alkalmi munka keretein belül maradjak. Akkor nincs hatással az induló nyugdíjamra.

Hozzá kell tennem, hogy a gyorsuló infláció engem jobban súlyt, mert a járadék soha nem emelkedik. Reálrtéke egyre meredekebben repül, mint a balta nyél nélkül.

Na, gyerünk, folytassuk a túlélési gyakorlatot.