Mint már említettem, más irányban is elkezdtem kutakodni keresve a kitörés irányát.
Első lépésként egy független HR-es cég átnézte eddigi tevékenységemet (én kérdeztem, mit nem csinálok jól), és nem talált benne semmi kivetni valót.
Abban nagyon megerősített, hogy a hagyományos mainstreames keresésben a magunkfajták eltűnnek. Csináltam egy kis vázlatot a folyamatról, hogy jobban lássuk, miért is?
0.Kereső feltölt kétszer (kulcsszavak adatbázisba, CV, ML, stb.)
- Megrendelő leadja az igényt: szükséges kompetenciák, tulajdonságok(bérigény, kor, stb.)
- HR keres géppel kulcsszavazva: sorrendet alakít ki.
- Találatok átnézése, szűrés
- Kereső dokumentációjának átnézése
- Kapcsolat a keresővel, pontosítás: itt az első személyes találkozás lehetősége a HR-el!
- Ha minden ok, megrendelőnek átadja
- Megrendelő szemrevételezi a keresőket, tovább szűr, a legjobbat alkalmazza.
A folyamat teljesen korrekt, megfelelő a karrierépítők számára, akik tömegesen jelentkeznek mind igény, mind kínálat szintjén.
Viszont a NYESkorúak e modellben több helyen kiesnek:
ad 0: a kulcsszavaink 20-40 éves terminológiák, amelyeket egy mai korszerű HR rendszer nem is ismer (mondok egy fordított példát: amikor én végeztem az egyetemen, az "informatikus" fogalma még nem létezett. Voltak hardveresek, szoftveresek, távközlésiek, rendszerszervezők különböző karokon) Kulcsszavaink nem passzolnak mindig ide. Így egy jó szótár híján a beírt kulcsszó nem mindig pontosan takarja a kívánt tartalmat. Nagyon oda kell figyelni, hogy a mai terminológiát használjuk, azt ami legjobban lefedi szándékainkat.
ad 1: Bérigényünk relatíve magas, a közelgő nyugdíj, ill. annak kiszámítási algoritmusa miatt (korábban taglaltuk). A korunkat nem javasolják, hogy feltüntessük, de a végzettség dátumából nyilvánvaló (bár augusztusban a szülinapomon a Hargitán egy olyan póló volt rajtam, hogy "18 éves vagyok, 42 év gyakorlattal").
ad 2 & 3: A HR-es a megrendelő leírása alapján keres a kulcsszavas adatbázisban. Kiválasztja az egyezéseket, és megfelelően sorba rakja (kor, bérigény!). mondjuk, van 20 találata, az első 5-el van ideje tovább foglalkozni. (Kiestünk, mielőtt az önéletrajzunkat valaki is kézbe fogta volna)
ad 4: Most veszik kézbe először a nagy gonddal készített személyes dokumentumainkat! Ha valamilyen csoda folytán idáig eljutunk, innen van valami halvány esély.
ad 5: HR-esünk felhív telefonon, ellenőrzi lehetőségei szerint a leírtakat (engem az szórakoztat legjobban, hogy: beszélgessünk angolul, mert 1986-os a nyelvvizsgám dátuma. Az nem zavarja, hogy 2000 óta csak külföldi szakmai főnökökkel dolgoztam, ami benne van az önéletrajzban, (ill. az angol nyelvű CV-ben)).
ad 6 & 7: Innen a megrendelő dönt, ha behív minden ajánlott embert, akkor már részben kezünkben a lehetőség.
Ezt a független HR-es cég szakértője validálta, elmondta, hogy a probléma nem ismeretlen számukra, de mivel üzletet kell csinálniuk, ami a mainstreamben van, ezzel külön nincs idejük foglalkozni. Így is nagy a nyomás rajtuk. sőt, amikor összefoglaltuk a beszélgetésünket, elmondta, hogy az eddig folytatott keresési gyakorlatom helyes, de 99%-ban nem vezet eredményre.
Azért kaptam tőle egy ötletet: az eddigi gyakorlat mellett (hátha mégis beesik valami) szélesítsem ki a keresési spektrumot: fókuszáljak erősebben, specifikusabban a projektmunkákra, fix hosszú szerződésekre, egyszeri megbízásokra. Azt ugyan nem tudta megmondani, hol találok ilyesmiket nagyobb valószínűséggel, de hát ebben az a szép, hogy most új kutatási feladat jön: hol van ilyen, hogyan tudom megtalálni, ill. milyen adózási, jogi, gazdasági vonzatai vannak.
Erről szól - remélem hamarosan - a következő poszt.
(P.S: a meg nem nevezett HR-es cégnek, és kedves munkatársának nagyon köszönöm az inspiráló beszélgetést!)
