Foglalkoztatási központ
Az állástalan a papírokkal bemegy a Hivatalba, ahol a szokásos, sajnos sokak által ismert procedúra jön: lajstromozzák, megállapítják az álláskeresési járadékot, amit a következő hónaptól kap 3 havon át.
Megjegyzem, hogy most már néhány dolgot el lehet indítani e-mailben is, de ez még a személyes megjelenést nem pótolja. Legfeljebb az időzítés miatt van szerepe, így nem marad ki egy nap sem - már ha így akarjuk. Azért csínján kell vele bánni, mert az ügyintézők nem látják ezt a levelezést mindig.
A harmadik hónap végére az embert visszahívják, ha addig nem volt sikere, és elmúlt 60, megvan a jogszabályban megadott hosszúságú (min. 25 év) munkaviszonya, kérheti a NYES megállapítását. A munkaviszony igazolást ők megkérik, de nem árt, ha az ügyfélkapun keresztül kérelmezünk egy a Nyufig-nál egy ilyen megállapítási folyamatot. Ennek végén nemcsak a munkaviszony hosszáról, hanem a nyugdíj megállapításhoz szükséges befizetésekről is részletesen tájékoztatnak egy határozatban. Ennek segítségével tájékozódhatunk az aktuális nyugdíj állásunkról a hivatalos kalkulátorral:
Ezek után elkezdi kapni az ember a számlájára havonta az alamizsnát. Én tudom, hogy sok embernek ennyi sincs, de 41 ledolgozott év után nincs olyan alkalmazott, aki ehhez a szinthez szokott. Ezzel kívánják ösztönözni a munkakeresést, munkavállalást.
Álláskeresés indul
Tehát ott tartunk, hogy szerencsés esetben a végkielégítés és esetleges tartalékokkal felvértezve keresni kezdjük a következő munkahelyet, ami időigényes feladat. Most néhány fontosabb paraméter:
- ne fogadjunk el olyan állást, ahol a kalkulátorral számolt nyugdíjnál kevesebb nettót kapnánk: ennek az az oka, hogy ebben az esetben a 65 éves korban induló összeg csökkenni kezd, minél hosszabban dolgozunk így, annál inkább. Magyarul elkezdjük veszíteni, ami már egyszer megvolt.
- kicsi a valószínűsége, hogy jobban fizető állást találunk, készüljünk fel, hogy engedni kell
- ne féljünk a részmunkaidőtől, és a fix hosszú munkaszerződésektől, habár nem biztos, hogy ehhez szoktunk hozzá
A módszer nálam a totális munkaerő-piac letámadás: fejvadászok, hírlevelek, nagyvállalatok célzott megkeresése, kapcsolatok bevetése, állásbörzéken való részvétel. Nem árt, ha van profi HR-es által jónak tartott többnyelvű önéletrajz, ill. motivációs levél séma.
Ide kívánkozik egy személyes gondolat. Ez persze egyéntől függő, de én már nem akarok új szuperkarrier építésbe belefogni. Nem a pörgős, "workaholic" (sajnos ez itthon nagy divat lett) állásokat keresem, és ezzel párhuzamosan nem most akarok milliárdos lenni ebből, (ha véletlenül úgy sikerülne, az nem lenne baj :-) ha már eddig sem sikerült. Inkább vonzanak a gondolkodást, alkotást, szervezést, széles látókört igénylő munkák, de ezek valahogy' nem találnak meg, én sem azokat.
Ez a folyamat nálam 6 hónapja tart, sok száz álláshirdetést elolvastam lassan eléri a százat a beadott pályázataim száma (ebbe bele értem a direkt megkereséseket, ill. kapcsolatok útján történő jelentkezéseket).
Eddig egy, azaz 1 db helyre hívtak be interjúra, a pályázatok harmadát első körben sajnálattal elutasították, a többire válaszreakció sem jött.
Ez az, ami miatt elkezdtem ezt a blogot, ill. jelentkeztem a
Az embernek türelmesnek kell lennie, de a türelmének az anyagi helyzete és körülményei határokat szabnak. Lehet, hogy nem jól csinálok valamit, de szeretnék valahogyan előre jutni.
Egyelőre a magam által felállított fentebb látható paraméterek még - két cég kivételével - szóba sem jöttek, úgy utasítottak el.
Úgy látszik, unortodox megoldásokat kell keresnem e téren, másképp nem fog menni.
