SZELFI

Nem akartam Jackie Chan filmcímét kölcsönvenni ("Ki vagyok én?"), de egy kicsit magamról is írnom kell, hogy érthetőbbek legyenek azok a dolgok, amik e blogba kerülnek, és szubjektívek.

Koromnál fogva még az előző érában tanultam, kezdtem dolgozni. Otthonról az emberek tiszteletét, lojalitást (Édesapám 14-től 60 éves koráig egy nagy üzemben dolgozott), nyitottságot hoztam. Még erős, vidám közösségi, baráti szellem vett körül, amiben bevallom, jól éreztem magam.

Aztán egyszer csak ott álltam az Élet kapujában, és a "hozott anyagból" építkezni (dolgozni) kezdtem.

Az első munkahelyem (18 és fél évig voltam ott) érdekes, inspiráló volt, szerettem ott dolgozni, abban a remek társaságban. De nem elégedtem meg ennyivel, hiszen a világ érdekesebb, hobbi szinten sokfelé kalandoztam. Vonzottak a határterületek, a közösségek mentális ereje. (Mindez máig megmaradt, szükségem van mindig valami újdonságra, furcsaságra. Van amit sosem hagytam el, van amihez visszatértem. Azt hiszem, sokan vagyunk így ezzel.)

Az akkori életérzést egy idézettel tudnám jellemezni: " ...a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!" (Garai Gábor: Artisták). Én legalábbis akkor így éltem meg. Ez sajnos a régmúlt, ami gyakorlatilag eltűnt.

Persze, lehet nosztalgiázni, de semmi értelme. Ma más a világ, ebbe az értékrendbe kell belehelyezkedni. Itt a pénz a kőkemény értékmérő, ehhez kell igazodni. (Hagy' feledkezzek meg itt a még mindig jelen levő kontraszelekcióról egy pillanatra...)

 A CSEMEGÉK

Itt nem az élelmiszer áruházakra gondolok, hanem a megtapasztalt, vagy hallott érdekességekről.

CS1:

Több hivatalos, és baráti forrásból is hallottam, hogy hosszú keresési időre készüljek fel. Még egy képletet is kaptam: HÓNAP = 2 * (bruttó fizetés / 100000) Ez azt jelenti, hogy ha valaki egy 600.000 Ft bruttós állást veszített el, annak bizony 12 hónap átlagos keresési idővel kell számolnia. Sajnos ezt nem most kaptam, hanem 5 éve, így lehet, korrigálni kellene... Mint már említettem korábban: az ember türelmes, de türelmét a környezete, forrásai határozzák meg ill. veszik el egy idő után.

CS2:

Azt tapasztaltam, hogy nem látszunk - vagy csak nagyon nehezen. Nem szakmám a HR, a kiválasztás egy komoly bonyolult dolog, ez vitathatatlan. Jelentkezünk valahová, ahol úgy érezzük tudnánk (szeretnénk is) hatékonyan dolgozni, de az oda további 100-1000 CV közé kerül a miénk. Az első szelekcióban csak valami egészen hatalmas extrát tartalmazó NYESkorú CV tud benn maradni, ami a jelen folyamatban teljesen természetes. Pl.:

Én hiszek abban, hogyha nagyobb eséllyel tudjuk magunkat saját valónkban megmutatni, sokkal nagyobb a siker esélye.
Ide tartozik a ma oly divatos tesztek, és egyéb standard módszerek kérdése. Tudom, ezekre fel lehet készülni, de azt gondolom, az ember vész el csak az eredmények mögött. Másképpen működünk, más léptékkel kellene mérni ez a korosztályt. Azt is tudom, ebben a tömegben ez majdnem lehetetlen, ha a HR-es eredményt akar felmutatni, mert erre van premizálva - sajnos jogosan..

CS3:

Aki ma is aktív sportoló, az ugorja át ezt a bekezdést.
Negyven éven át végül is ülőmunkát végeztem. Megpróbáltam ezt mindig kompenzálni, de hát nem sikerült 100%-ban. Most, hogy a napi feladatok (a folyamatos, intenzív álláskeresés, pályázás, stb. is órákat igényel!) után több időm marad: elkezdtem rendszeresen mozogni (nekem a gyaloglás jött be, napi 5-8km tempósan).

Hurrá! Végre egy pozitívum a NYESkor-ban! Használd ki!